Mi is az a nyelvújítás?

A 18. század végén és a 19. század elején a magyar nyelv komoly átalakuláson ment keresztül. Ezt a mozgalmat nevezzük nyelvújításnak. A cél egyszerű volt: a tudomány, irodalom és közélet területén is alkalmasabbá tenni a magyar nyelvet a modern világ kifejezésére – hiszen a latin és a német akkoriban erősen uralták ezeket a területeket.

Ki volt az élén?

A legismertebb alakja Kazinczy Ferenc, aki fáradhatatlanul dolgozott azon, hogy a magyar nyelvet megtisztítsa, gazdagítsa és „felemelje”. De sok más nyelvújító is hozzájárult a mozgalomhoz, mint pl. Révai Miklós vagy Verseghy Ferenc.

Hogyan keletkeztek az új szavak?

A nyelvújítók többféle módszert alkalmaztak:

• Szóképzés: új szavak alkotása meglévő magyar szavakból
  *Pl.: „eszme” → az „ész” szóból
• Tükörfordítás: idegen szavak szó szerinti magyarítása
  *Pl.: „világnézet” ← német Weltanschauung
• Régi, elfeledett szavak újrahasználata
  *Pl.: „életmód”, „szemlélet”
• Hangutánzó vagy játékos újítások
  *Pl.: „gyümölcs”, „rövid”, „színpad” – ezek is nyelvújítási eredetűek lehetnek

Példák a nyelvújítás során létrehozott szavakra

Mi maradt meg a mai nyelvhasználatban?

A nyelvújítás eredményeként több ezer új szó született – becslések szerint 10–15 ezer közül kb. 2–3 ezer ma is élő része a nyelvünknek. Sok szót ma már észre sem veszünk, hogy „mesterségesen” jött létre.

Például:

• „szabadság”
• „időjárás”
• „közvélemény”
• „érzelem”
• „színmű”

Ma ezek természetesnek tűnnek – pedig évszázadokkal ezelőtt még nem léteztek.

A nyelvújítás forradalmi időszaka megmutatta, hogy a nyelv képlékeny, de formálható, és hogy tudatos munkával gazdagítható. A mozgalom révén a magyar nyelv önállóan is alkalmassá vált a tudományos, művészi és társadalmi kifejezésre – mindezt saját eszköztárból építkezve.

A mai nyelvhasználat tehát sokat köszönhet azoknak a nyelvújítóknak, akik bátran alkottak – még akkor is, ha kezdetben sokat nevettek rajtuk.

Kiemelt kép: Unsplash